* * *
Korán reggel a mobilom csergésére ébredtem. Álmos szemekkel néztem meg az időt, majd kikapcsoltam. Még csak fél hat volt. A szünet alatt kissé elszoktam a korán keléstől, viszont most az egyszer ki kell bírnom. Miért is kellett ilyen korán kelnem? A buszunk a táborba negyed nyolckor indul, de nekünk legkésőbb hétre ott kell lenünk. Nekem pedig kell egy kis idő amíg felébredek és elkészülök. Viszont van egy olyan érzésem, hogy a buszban még fogok aludni, hacsak nem fogok nagyon izgulni.
A bőröndöm már be van pakolva, már csak a kézi téskámba kell betenni a legfontosabb dolgokat, mint a pénztárca személyes papírok és kártyák kíséretében, telefon és a hozzá tartozó töltővel vagy papír zsebkendő. Amint ezeket betettem átmentem a fürdőszobába a kikészített ruháimmal együtt. Egy egyszerű sötét farmer rövidnadrágot és lenge feliratos rövid ujjú pólót választottam. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem majd egy kis sminket is felvittem az arcomra. Szerencsésnek érzem magam, hogy szép tiszta, mitesszer mentes az arc bőröm, így nem kell make-up-ot használnom. Nem is szeretem, ha valami rá van kenve a bőrömre. A kéz krémekkel is így vagyok. A kis smink szóval nálam csak egy kis szempilla spirált és szem ceruzát jelent.
- Jó reggelt anyu - köszöntöttem egy puszival.
Jó reggelt kicsim. Reggelizni fogsz? - kérdezte.
- Inkább nem. Elég lesz a tea is. Nem bírnék enni. Annyira ideges vagyok, hogy a gyomrom szinte összezsugorodott.
- Ne izgulj, minden rendben lesz, hidd el - nyugtatott. Hát nagyon remélem.
Ránéztem a faliórára, amin a mutató vészesen közeledett a tizenketteshez. Ideje van elkészülni. Gyorsan elköszöntem az én édes kiscicámtól, aki valóban már nagy cica, minden értelemben – a négy kilót is elérte -, de akkor is csak a kiscicám marad.
A gyülekező helye nem volt messze, autóval tíz perc alatt odaértünk. A buszunk már várakozott ránk. Az épület előtt már elég sok ember gyűlt össze eddig. Idegességemben tördeltem az ujjaim.
- Csak nyugi, nem kell félned - fogta meg a kezem. - Gyere keressük meg Noémit és regisztráljunk.
Kiszálltam az autóból és körülnéztem. Volt itt gyerek minden korosztályból. Voltak hét - tíz évesek, tizenkettő – tizennégy évesek és tizenhat – tizennyolc évesek is. Több fajta stílust is észrevettem. Voltak, akik inkább sportosan öltözködtek, mások elegánsan, láttunk olyanokat is akik kissé bohókásan öltöztek illetve hip – hop stílust is. Az utóbbit leginkább fiúkon. A tömegben egyszer csak egy kezet láttam meg, ami nagy valószínűséggel nekem integetett. Amint megláttam a kéz tulajdonosát, már biztos voltam benne.
Köszöntünk és megöleltük egymást.
- Mikor jöttetek? - érdeklődött.
- Nem olyan régen. Látom sokan leszünk - mutattam körbe.
- Nem probléma. Szét leszünk osztva korosztály szerint. Lehet a többséggel nem is találkozunk. Bár azzal a szépfiúval szívesen találkozok még - mutatott egy személy felé. Egy magas szőke fiú volt az. Ilyen távolságból jól nézett ki, de nem az én álompasim volt.
Nem csúnya, de várj még a pasizással. Egyenlőre gyere regisztráljunk.
Megkerestünk egy embert, aki őgy tűnk a vezetők közül való, majd megkérdeztük, hol kell regisztrálni. Elirányított minket egy standhoz ahol egy kis tömeg gyűlt össze. Beálltunk a sorba és vártunk.
* * *
Elérkezett az idő amikor indulnunk kell. A bőröndök már be vannak rakva a busz csomagtartó részlegébe. Visszamentem még anyuhoz, aki az autónál várt.
- Mindjárt indulunk - mondtam egy halvány mosoly kíséretében. - Majd foglak hívni.
- Jól van kicsim. Érezd jól magad! - kívánta és megölelt. Láttam, hogy a szeme sarkában könnycsepp került, ami alól én sem voltam kivétel. Sűrűn pislogtam, muszáj erősnek lennem.
- Akkor szia. Tíz nap múlva lássuk egymást - köszöntem el.
A busznál még megvártam Noémit, majd együtt szálltunk fel.
* * *
Az út odafelé lassan telt, de a hosszú utat kárpótolja a hely szépsége. Amikor kiszálltunk az első amit észrevettem az a tiszta levegő. Érezhetően tisztább mint otthon a városban. Nagyot szippantottam belőle. A második pedig a környék. Előttünk egy nagyobb kiterjedéső épület található. Nagy valószínűséggel ez főépület. Mögötte láthatóak a faházak. Szép rendszeresen vannak elrendezve. Egy ösvény vezet két sor házikó között, melyek egymás felé néznek. A faházak mögött látszódik a Balaton. A másik oldalon egy kis erdős rész található.
A mi csoportunkat átterelték a harmadik ösvényhez.
- Oké figyeljetek ide! - szólt ránk a tábor vezetőnk hangosan, mire mindenki elhallgatott és rá figyelt. - Köszönöm. Szóval, köszöntök itt minden egyes táborozónkat. Nagyon reméljük, hogy jól fogjátok magatokat érezni és csak pozitív élményekkel távoztok. Mint azt észre vehettétek, három csoportba lettetek osztva. Azaz a héttől tíz évesekig az első csoport, a második a tizenegy és tizenöt éveseké, és ti vagytok a harmadik csoport, a tizenhat és tizennyolc évesek. Minden házban van két három ágyas szoba, egy kis folyosó és fürdőszoba - ennél a kijelentésnél mindenki fellélegzett. Még egy pozitívum a tábor számára. - A szobák szétosztását megtalálhatjátok a mögöttem lévő táblára felakasztva. Kérem azt a személyt, aki az első a beosztásban jöjjön hozzám és odaadom a házhoz tartozó kulcsokat. Mindenki kettőt kap. Megkérünk titeket, ha lehetséges tartsatok rendet a szobákban. A takarodó tízkor van,ez után már tilos a fiúk és lányok egy szobában tartózkodása. A napi program szintén a táblán lesz felakasztva. Oké, szóval most menjetek pakoljatok ki és délután háromkor itt várunk titeket. Kellemes táborozást kívánunk.
Ezzel a tábor vezető odébb állt, mi pedig megnéztük a szoba beosztást. Névsor szerint osztották be ezért, nagy szerencsénkre, egy házba kerültünk. Majd lebeszéljük a többi lánnyal, hogy mi lehessünk egy szobában. Mivel én voltam az első, elmentem a kulcsokért, majd elindultunk a 1c házikóhoz.
A lányok már ott voltak. Bemutatkoztunk egymásnak, majd elosztottuk a szobákat. Mi egy Horváth Andrea nevű lánnyal leszünk együtt. A szoba nem volt nagy, de kicsi sem. Kényelmesen elférhetünk benne. Az egyik oldalán ott volt a három ágy, a másikon egy nagy szekrény, és egy asztal két székkel. Andi elfoglalta az első ágyat, Noémi a másodikot, így nekem maradt az ablak melletti. Még gyorsan kipakoltunk, közben egy kicsit ismerkedtünk. Andi első benyomásra szimpatikus lány. Ő is tizenhét éves. Van egy tizenkilenc éves bátyja.
Az idő gyorsan eltelt, már csak azt vettük észre, amikor a lányok szólnak, hogy már lehet menni a megbeszélésre.
* * *
Kint még egy pár embert meg kellett várni,akik szerencsére hamar megjöttek. A jelenlevők között észrevettem egy új személyt is. Amikor az arára néztem,nagyon furcsa dolog történt velem. Hirtelen a levegő megakadt bennem, miközben azt beszívtam. A gyomrom enyhe görcsbe fordult és a szívem pár fokkal hevesebben kezdett el verni. Szerencsémre gyorsan észbe kaptam és elfordítottam róla a tekintetem. Viszont a szívem csak nagyon lassan vette vissza a nyugodt tempót.
Nem, Anikó! Nem szabad, hogy érezz bármit is egy fiú iránt! - figyelmezettem magam. - Csak gondolj arra, hogy miként végződött a kapcsolatod Vele.
Egy pillanata lehunytam a szemem, majd amikor kinyitottam, Noémi kíváncsi tekintetét fedeztem fel magam előtt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen,minden - mondtam, miközben egy oldal pillantást vetettem a fiúra. Ezt persze ő is észrevette. - Áh, értem! Az a magas, szőkés barna hajú srác?
- Noémi! Halkabban! - szóltam rá. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam. Ha jól sejtem, el is pirultam.
- Jól van, jól van. De ugye tudsz róla, hogy elpirultál? - kérdezte. Na mit mondtam?
- Oké. Hagyjuk ezt légyszíves. Tudod én ide nem a fiúk miatt jöttem, hanem, hogy jól érezzük magunkat.
- Szóval. Akkor mindenki itt van? - kérdezte a tábor vezetőnk, amikor megérkezett.
- Igen - jött a válasz pár embertől.
- Akkor kezdhetjük is a bemutatkozással. Kezdjük például veled! - mutatott rá egy lányra.
-Sziasztok! A nevem Klára, Szegedről jöttem. Szeretek táncolni és gitározni- mutatkozott be a szőke hajú lány.
Így sorban mindenki bemutatkozott. Amikor a fiúra került a sor, jobban odafigyeltem, de persze nem feltűnően.
- Akkor sziasztok. Engem Patriknak hívnak. Szeretek sportolni és a haverokkal lógni.
